2010-01-27 11:35:10

Zsongás, és?

 

Most az kell, hogy legyen valami.  Talán akkor melléktermékként jönni fog az is, amivel erőlködöm. Lassan egy hete. Válság ez, kezelni kell. Átesni rajta, mint a foghúzáson- persze sosem volt még lyukas fogam, és nem tudom milyen az, mikor egy élő darabot kitépnek a szádból. Szóval a hasonlat szar.- De erre van szükség. Még ezen a héten mindenkép(p) és hang és fény. Szarra, amiben megfürödhetek, magamra húzhatom és mikor nyakig beterített, akkor majd megtisztulok. Vagy kitisztulok. Részletkérdés.  A baszni az egyetlen igénk, amihez az összes igekötőnk stimmel…

 

Tovább »

2010-01-12 18:41:13

Vér, bosszú

Célszerű lenne, ha létezésemről csak pár ember tudna. Ha azt a párat én dönteném el, akkor valószínüleg soha nem ismerném azokat , akikiket utálok ismerni. Mennyivel boldogabb lenne az életem, hiszen ők sem ismernének engem. Ha pedig megpróbálnának megismerni azok az emberek, akiket utálok ismerni, akkor egy csendes téli éjszakán átharapnám a torkukat, megfürödnék a vérükben majd meginnám azt. Sátáni kacajok közepette természetesen, hogy dramaturgiailag pontos legyek.

    Nem tettem új évre fogadalmat, még nem is kívántam semmit sem. Most majdnem leírtam, hogy mit szeretnék. Nem babonából nem teszem, hanem azért, mert ha az lenne, amit szeretnék, akkor az kéne, ami most van. Vagy az se. Szóval minden rendben van így. Ismerem azokat, akiket ismerek. Ők is ismernek, vagy legalább is tudják a nevemet. Aztán ha gond adódik, akkor egy csendes téli éjszakán...lásd feljebb...szóval csak a mihez tartás végett, hogy emlékeztessem őket erre, átharapnám a torkukat, megfürödnék a vérükben majd meginnám azt. A fürdés és az ivás sorrendje változó. A sátáni kacaj kell. 

Tovább »

2010-01-06 21:12:45

Időgép

 

Te építenél időgépet, ha tudnád, hogy a pontos műszaki rajz alapján összeillesztett csavardarabkák nem tépnek ki, szakítanak fel önmagadtól?

Megépítenéd, ha biztos lennél benne, hogy a váz lefestése után soshasem rozsdásodna el az annyira gondosan előkészített anyag?

Beleülnél, ha beleülnék és segítenél visszamenni oda, hogy eldönthessem hol kezdődik az én, és hol keződöm én?

 

Vagy hagyjuk az egészet az enyészetnek, hadd ácsolja Apa a körtefa alatt, mikor senki nem látja a maga építette időkerekeket, míg azok szép csendben elrohadnak egy gyönyörű verőfényes napon, mikor a madarak is azért énekelnek, hogy most ne legyen csend?

Tovább »

2010-01-05 01:09:03

Törékeny légvárépítők

 

Nem akartam megismerni a kiscsajt. Volt egy elméletem: azért szedte össze magának, hogy a karácsonyt és az újév kezdetét ne töltse egyedül, aztán két hét (maximum 1 hónap) elteltével úgyis dobja. Meg különben is, ez olyan megszokott már nála. Az elmúlt két évben menetrendszerűen hordozta haza a csajokat. Először mosolyogtam, hiszen azt gondoltam, hogy a „hú, de szerelmes vagyok, nagyon szerelmes vagyok” téma nála nem hetekig tart, aztán folyamatosan rá kellett jönnöm, hogy de…

A hölgykoszorúból hármat hozott haza, a negyediket Balcsin mutatta be és még azon a héten szakítottak. Akkor jöttem rá valamire: Mézeskalácsház-effektus. Van ugye az erdő, és van benne egy házikó, ami szép, édes, színes. Aztán elmúlik a bűbáj  és kiderül, hogy ez egy átlagos házikó- átlagon aluli igényekkel. Hát ki a fene akarna ott lakni. Én sem-ennek ellenére nem védem őt, csak ismerem már huszonnégy éve. Meg különben is egyik nőt sem kedveltem igazán, mert túl fiatal, túl öreg, túl fekete, túl színes, túl mosolygós, túl depresszív, túl számító, túl őszinte, túl kioktató, túl fesztelen, túl keresztény, túl ateista.  

            Szóval felhív. Elmondja, hogy szerelmes, és hogy most igen, most van a nagy érzés, nem átlagos, és nincs sem vitrin-effektus, sem mézeskalácsház-effektus, ez úgy jó, ahogy van és egyébként is értsem meg, és közölni akarja, és vett, és kapott, és adott, és találkozott, és nem ismerte, és megismerte, és kedves, és mosolygós, és egymásnak lettek teremtve. – ismerősen csengő zene füleimnek. Kérdésem a szokásos volt: - Mennyi idős?(...) És mi a frászt akarsz tőle?! Akkor megint jött, egy számomra ismert kör: a meggyőzés köre. De sajnos már nem hatott rám ez a stratégia sem. Letettem a telefont.

Két napra rá megint beszélgettünk, akkor már személyesen, otthon, ebédkor. Szülőkkel. A fejemet vertem a levesestányérba, annyira ismertem ezt a dumát és legalább annyira nem érdekelt. Untam. Minek a cirkusz, minek az etetés? Kit akarunk becsapni? Engem? Minket? Hagyjuk má’! De csak mondta. Folyamatosan, két kőkemény hétig. Én folyamatosan oltottam. Néha tán meg is sértettem-nem akartam, ő pedig nem adta fel. A csatát megnyerte: karácsony előtt kimondta a varázsszót, amitől kíváncsi lettem. Nagyon-nagyon kíváncsi.  

Jó, csak ne hozd el karácsonyra- Anya még aznap este mondta, hogy várjuk a Lányt is, az ünnepi ebédre.

            Csöngettek, kíváncsi voltam, rohantam kaput nyitni, pedig télen utálok kimenni, mert hideg van és fázom és arra az öt méterre úgysem veszek fel kabátot, és különben is. De érdekelt a Lány. Reméltem, hogy zavarni fog a jelenléte, hogy nem lesz közös témánk, csak kínos bájcsevelyek arról, hogy miért ilyen színűre festettem a hajam, és mennyire jól áll, mert megy a szemedhez és milyen cuki kis táska, és jaj, tényleg nem eszel húst, és nem iszol semmit? Lelki szemeim előtt láttam, hogy a mézeskalács homlokzat összezuhan és a vitrin üvege kitörik, apokalipszist reméltem…

Aztán kinyitottam az ajtót és megszűnt a zavar és a káosz elmélete a fejemben. Természetes volt minden, ami történt, mert a Lány is természetes. Nem mézeskalácsház, vagy kirakatbaba, se nem kicsi, se nem nagy, se nem fekete, se nem színes, pont úgy van jól, ahogy van. Tény, összeillenek. K. kérdezte tőlem szilveszter napján a buli előtt, hogy milyen a Lány? Nem mondtam rá semmit. Ismerd meg, és győzd le a benned rejlő kételyeket, mert lehet, hogy nincsenek is, csak mi generáljuk oda. Mert nem G-t akarjuk védeni egy esetleges csalódástól, hanem magunkat. Hidd el, ők ketten elkezdték felépíteni a törékeny légvárat.

Tovább »

2009-12-23 20:35:42

Nem tudom honnan van, de jó

 

pláne a mai ad hoc névnapi koncert-próba után. (halkan és zárójelben azért hozzátenném: a szólógitáros az az ember, aki rendre nem tudja és-vagy elfelejti a dalszövegeket. De azért szeretjük, a basszusgitárost meg másért...)

 

"A rockzenekar azért rockzenekar, mert elektromos gitárok vannak benne, ez a megragadható lényeg. A klasszikus rockzenekar 4 tagból áll, úgymint szólógitár, ritmusgitár, basszus és dob. Az utóbbi kettő a ritmusszekciót alkotja, az előbbi kettő nem. A ritmusszekció, az a favágás. Azért kellenek, hogy ne essen szét a szám, meg a hangzás telítettsége miatt is egy kicsit.
A rockzenekaron belüli hiearchia eleve ott kezdődik, hogy a dobos, az nem zenész. A dobosok szóba sem jönnek szakmai kérdéseknél, a dobosok külön kaszt, egy debil idióta, fogalmuk nincs a hangokról vagy harmóniákról vagy ilyesmi, a saját hangjától úgyse hall semmit. Mindenki utálja őket, mert a dob a leghangosabb a zenekarban, kisebb termekben nem is erősítik, sőt a lábdobot tompítani kell, hogy bármi más hallatszon. Ha viszont van erősítés a dobon, a beállással iszonyatosan sokat tudnak pöcsölni, kiül az erre felkészített road koncert előtt, és elkezdi kávásan ütögetni minden bőrt külön (a dobverőnek egyszerre kell megütni a bőrt és a peremet), a hangmérnökök szívnak, a stáb áll. A dobos miatt nem lehet turnéra feleakkora buszt bérelni, mert a dobszerkó nagy. De dobosra sajnos szükség van, mert senki nem találná meg magát szám közben, ha nem lenne. És a dob látványos is: a csávó az egész koncerten verekedik, meg csápol a kezeivel, meg a dobszerkó olyan jó nagy ott középen, szóval kell.
A szólógitáros az isten, a tündöklés, a vad és eltévelyedett fiúgyermek. A szólógitáros maga a rock'n'roll, a pia, a csajok, az életforma, a kreativitás. Ő ért a hangszerhez, ő a szakma. A kamaszok gitárosok akarnak lenni. A gruppik a szólógitárossal akarnak lefeküdni. Általában ő írja a számokat, neki vannak zenei ötletei. Olyan hirdetés soha nincsen, hogy kezdő zenekar szólógitárost keres, mert a zenekar a szólógitárosé. A sötét oldala a dolognak,hogy pontosan a fenti okok miatt sok köztük a szexuálisan aberrált, identitászavaros és homoszexuális. Tehetségük sokszor hanyatlik alkoholizmusba, vagy csak simán beképzelt pöcsök.
A ritmusgitáros kétes egzisztencia. Kétféle zenekar van, az egyik verzió a teokrácia felé hajlik, amikor a szólógitáros az énekes is egyben, ilyenkor minden egy lapra van feltéve. A másodikban, és szerencsére ez a gyakoribb, az énekes ritmusgitárt kezel, van saját munkája, általában szöveget ír, és ha jól csinálja, ebből ígéretes versengés alakul ki, de ez mindig dominancia-harc. Általában a szólógitáros eleinte énekel is, ő a zenekarvezető, amíg nem jön valaki, aki jobban énekel. Az sokkal ritkább, hogy a szóló később csatlakozik a zenekarhoz. Sima ritmusgitáros végül abból lesz, aki nem elég jó szólózni, de övé a garázs, ahol próbálnak, vagy egyéb kompenzációt talál.
A basszista a szegény egyszerű ember a zenekarban. Nem kell szépnek lennie, nem kell okosnak lennie, a sétálós basszushoz elég, ha megbízható, strapabíró és pontos. Évente van kettő ötlete, de azokat ki is dolgozza. Ő viszi azokat a csajokat, amiket az énekes meg a gitárosok meghagynak. A basszon 4 húr van, ez egy biztonsági intézkedés, mert még eltéved (a rendes gitáron 6). A basszusgitárosok nagycsontú, nehézfejű, egyagyú, földszerű jellemek: keveset szól, nagyot üt, sokat iszik. Általában a legnagyobb állat a zenekarban, a csendes ember haragjától mentsen meg az isten eresztésből. A Sziget azért veszélyes hely, mert az egy négyzetméterre eső basszerosok száma nagy. Basszistának lenni alkat kérdése, sors és predesztináció. Egyetlen kicsi huligán sem kérdezi meg a mamáját, hogy mama, legyek-e basszusgitáros; a basszusgitáros úgy nő oszt kész. A basszistákat senki sem ismeri névről. Sokkal több dobszóló van mint basszusszóló. Nincs léggitár-bajnokság basszusból, vagy nem tudunk róla."

 

Tovább »

2009-12-17 18:14:55

Vitalitás

Nincsenek illúzióim, csak vízióim. Szeretnék nyolcvanhárom évesen bordó bőrnadrágban, hozzá illő bordó bőrmellényben (fekete gombokkal), és térd alá érő bordó csizmában emberek között szaladgálni, nevetgélni, énekelni, főzni, sütni, piknikezni.

Tovább »

2009-12-16 13:07:21

Hupsz...

 

Azt hittem, hogy sikerült megszeretnem a gyerekeket, de úgy látszik csak tüneti kezelés volt az elmúlt négy-öt hét. Ugyanis sikerült magamra haragítani egy büszke nagynénit a munkahelyemen, amikor behozott egy fogatlan, ufó-szemű, (frank) Einstein hajú emberkezdeményt. Bár igazából nem történt semmi, csak nem lelkesedtem, aztán megjegyeztem, hogy „de csúf…” Lehet, hogy nem kellett volna így karácsony előtt?

 

Tovább »

2009-12-16 01:06:01

...és csak mi ketten volnánk benne...

Vasárnap a Moziban leültem egy vadidegen nő mellé. Ránéztem, és nem tudom miért, de éreztem, hogy el kell neki mondani november 20-át, a szürke és vizes időt és azt is, hogy tudta, hogy van valakim. Mégis ő vett rá arra, hogy a combjaimat a nyakába fűzzem, én pedig arra őt, hogy állati arccal üvöltsön mindattól, ami nem én vagyok. Gondoskodni akartam róla, kényeztetni. Persze aztán kiderült, hogy már volt valakije, aki kényeztesse .- és akkor ott, a moziban elindult valami. A nő megfogta a kezemet, belenézett a szemembe és ugyanolyan őszintén és halkan a fülembe súgta a megfejthetetlent. Emlékszem kikísértem. Búcsúzáskor könnyek szöktek a szemébe. Megköszönte.

Tovább »

2009-12-10 21:08:49

A bejegyzés most születik


Gőzölög a kávé a kezedben, miközben elégedetten beleszívsz aznapi első cigarettádba és felmászik Cirmi az öledbe, talán elismétled magadban és meg jeleníted gondolatban a napodat. Tíz perc alatt lepörgeted az első 8 órádat, mindent pontosan és világosan látsz. Tudod, hogy visszamész a meleg szobába, zuhanyzol, megmosod a fogad, zenét hallgatsz és felöltözöl. Tudod, hogy a leheletnyi smink után belemosolyogsz a tükörbe, elindulsz. Tudod, hogy lesznek óráid, és lelkiismeret-furdalás gyötör amiatt, hogy megint nem készültél fel rendesen. Ugyanakkor elvárod, hogy ők figyeljenek. Mosolyogsz. Végül is a stílusod lehengerlő, szóval… és abban a pillanatban Cirmi csattan a teraszon, felugrasz, rájössz, hogy el fogsz késni. Azért hagysz elég időt a tükör előtt magadnak, de a „sziasztok csajok!”-ot már a folyosóról kiabálod.

Leérsz. Beszélsz. Mutogatsz. Magyarázol. Telefonálsz. Kérdezel. Válaszolsz. Felállsz. Hazamész. Eszel. Iszol. Pihensz. Tanulsz. Lemész. Próbálsz. Hazamész. Eszel. Iszol. Írsz. Kimész. Visszajössz.

 

Tudod mi a legszörnyűbb? Cirmi csak azt tudja, hogy reggel lesöpörted a térdedről.    

 

Tovább »

2009-12-09 22:28:38

Hogy lesz ebből mese?

 

Gyakorlatilag másfél napunk van, hogy rendbe rakjuk magunkat Srácok. Ebben a másfél napban pedig geci keményen kell melózni, mert eljön a péntek öt óra. Ugyanakkor a tegnapi események után, bár tudjuk, hogy lelket kell szellőztetni és erre megfelelő talaj a színház, nehezen lehet összeszedni az agyat. Mindegy. Három oldalnyi szöveg nem olyan sok. Elrakjuk az rtm-be, aztán odaküldjük nekik pénteken, meg szombaton, meg vasárnap.  Az élet meg szép.

Tovább »

2009-12-04 15:39:41

Utóhatás

Az úgy volt, hogy megérkeztem. Világcsúcsdöntögetésről majd kicsit később. Mikor letisztult az érzés.

Szóval lakótársammal egyszerre ugorttunk egymás nyakába. Mindketten másért, neki kezdet, nekem vége. De adrenalin. Indiántáncunk közben Á. másnaposan kibattyogott a folyosóra, valószínű neki is szeretet hiánya volt, ezért két ölelés között megkérdezte, hogy nincs-e egy kis gyógysöröm az ő számára is. ( Csak, hogy aznap legyen.) Volt. És miután tudjuk, hogy egy sör nem sör, előkerült a pálinka is. Nem, ez most nem az óbányai. ez M. féle eper. Jófajta. Aztán lett belőle ünneplés, nevetés, beszélgetés, töltöttkáposztázás, jövőbenézés. Most vége van.  Jó hallgatni a csöndet...

 

Tovább »

2009-12-03 20:56:17

Taktikai megbeszélés

Ma szélcsend van. Holnap jön az utolsó 200 méter. Vajon sikerül világcsúcsot döntenem?

Tovább »

2009-12-02 20:30:03

Így megy ez minálunk

 

 

Mindenki tudja, hogy az  "elmegyek és iszom egy sört", általában három sört jelent. A "felugrom hozzád egy kávéra" sem csak egy kávé elfogyasztásáig tart. Ugyanígy a " munka után nem kajálunk egyet" is jó esetben, azt jelenti, hogy éjfélre hazaérsz. 

Ma is valami ilyesmi történt. Volt kávé, aztán tea, közben visítozás mások fotóin, különböző közösségi portálokon. A vállalhatatlanságtól kezdve, az igazi gyöngyszemekig. Találtunk egy szobadalt, remek amatőr kisfilmeket, amitől befájdult a fejem. Viszont " te is csak a pénzért csinálod, b... meg." Tanultam új filmes fogalmat is, nem mintha számítana, de még jól jöhet a Godot-nál. Közben elkészült egy adventi naptár, még csokit is ettünk, meg tejszínes-halas-tésztás eledelt, aztán ránéztem az órára. Kilenc óra. Most nekiállok a szakdolgozatnak. Vagy kimegyek és iszom egy sört lakótárssal...

Tovább »

2009-11-30 14:14:57

Beszéd helyett

Lassan vége a novembernek és vége a pániknak is.

Azt hiszem megtanultam, a nyugalmat. Így a szép, örök télnél már nem lehet rosszabb.

Most ideírhatnék egy verset. De nem teszem. Keressétek meg. Kemény. Ez is. Élőbeszéd, mint az összes többi.

 

Tovább »

2009-11-28 14:00:11

A-nak, B-nek, és C-nek


Tegnap felültem a saját magam hajtotta hullámvasútra. Én építettem, igen kanyargós és meredek útszakaszok vannak benne. Van egy lejtő, ami után hegyi menet következik. Aztán egy hajtűkanyar, visszafordító. Van benne hurok is. De csak azért, hogy fejtetőn láthasd a világot. (Mint csütörtök este, a pincében. Bocsánat érte, de csak a szokásos. Alkotni nem etikus. Szóljatok rám. Aztán meghúzzuk. Csak azért is.)

 

Szóval hogy felültem. Magam is utassá váltam, mert bizonyos szituációkban nem lehetsz sofőr. Tegnap kétszer ültem át a kiskocsikba, amik lila, zöld, kék, fekete színűek. Először délelőtt. Akkor nagyon dühös lettem. Aztán leszartam. „ Ne vedd túl komolyan, tarts ki keményen, engedd el könnyedén” alapon bementem, improvizáltam és nem is lett olyan nagy baj az ügyből. De azért az ujjaimban maradt a feszültség.

 

Azt levittem a Srácoknak. A munkaindító cigi után éreztem lazulni. Jó volt a dohos pincében a homokban ülve belesüppedni magamba.  Aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy már nem én irányítok. Akkor szomorú lettem. Aztán csak néztem. Aztán ökölbe szorítottam a kezem. Lassabban engedtem ki, mint ők, mert valaminek vége szakadt. Ilyenkor, hiába nem veszed túl komolyan és tartasz ki keményen, elengedni könnyedén kurva nehéz. Viszont mikor megteszed, akkor két hét feszült tempója oszlik szét az ujjaid között. És csak nézed a magad alkotta kiskocsikban, ahogy átalakul az Erő.

 

Az Erő hatalom. De az Erővel nem élünk vissza. Ugyanakkor tedd, vagy ne tedd. De ne próbáld. Nem próbáltuk, megcsináltuk. Fájt? Néha. Volt kérdés? Rengeteg. Komolyan? Igen. Kitartóan? Keményen. Elengedés? Pénteken. November 27-én. Mikor minden szürke és vizes.

 


Tovább »

A blog rövid leírása

Egy csésze kávé gőzölög a sarokban, tejjel és cukorral. Ahogy én szeretem. Amíg kihűl mesélek.

Rólam

Blogroll

Archívum

Kedvenc szerzők

Blogom címkéi



http://rss.marmalade.blogter.hu/